1848. március 15-re emlékeztek

A Gróf Batthyány Lajos 48-as téri szobránál kezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 163. évfordulója alkalmából rendezett szombathelyi ünnepségsorozat. A szobornál a megye és a város vezetői a Vas Megyei Kormányhivatal képviselői, a megyei közgyűlés elnöke és alelnökei, valamint dr. Puskás Tivadar, Szombathely város polgármestere és képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.    

Az ünnepség a Március 15. téren folytatódott, ahol katonai tiszteletadás mellett vonták fel az országzászlót. A Bercsényi Miklós Általános Iskola diákjai verssel, tánccal és énekkel idézték meg a 163 évvel ezelőtti dicsőséges forradalom eseményeit. Az ünneplő szombathelyiek a városi fúvószenekar, valamint a huszárok mögé felsorakozva vonultak át a Petőfi-szoborhoz. Az MMIK előtti téren a polgármesteri hivatal versmondó stúdiójának tagjai reformkori öltözetben léptek a mikrofon mögé. A verses-zenés összeállításhoz az Ungaresca Táncegyüttes tagjai is csatlakoztak, a talpalávalót a Boglya Népzenei Együttes szolgáltatta. A műsort követően dr. Puskás Tivadar polgármester mondott ünnepi beszédet.
Az ünnepség végén dr. Puskás Tivadar polgármester átadta a város jelképes kulcsát Kurucz Hellának, Szombathely újonnan választott diákpolgármesterének.

Emlékezés 1848 március 15-re
Szombathely, 2011. március 15.

Úgy 200 éve, hogy ébredezni kezdtek Európa nemzetei.
A magyar nép is.
Minap kezembe került egy Vas megyei falu, Pinkamindszent plébániáján őrzött anyakönyv.
A megsárgult lapokon rég letűnt személyek kézírása.
Üzenet a múltból.
A latin nyelvű bejegyzések 1837-től magyarul folytatódtak.
Így rendelte az Országgyűlés határozata.
Bizony, ébredeztek Európa nemzetei!
Ébredezett a nemzettudat!
Ébredezett a saját nyelv használatának fontossága.
Ébredezett a nemzeti önbecsülés!

Kormánymegbízott Úr!
Alelnök Úr!
Alpolgármester Úr!
Képviselő Asszony és Urak!
Tisztelt Szombathelyi Polgárok!
Tisztelt Ünneplő Közönség!

1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar - határon innen és túl - büszke.
Büszke a 163 évvel ezelőtti márciusi ifjakra, büszke a 12 pontra, büszke a vér nélkül diadalmaskodó forradalomra, s büszke a szabadságharcra is.
Az új Alkotmány tervezetében ez így szerepel:

„Büszkék vagyunk országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.”

1860 óta nemzeti ünnepként emlékezünk vissza a forradalom eseményeire. A magyar nemzet történelmében ez a nap lett a szabadság kivívásának szimbóluma.

A márciusi ifjak egyike, Jókai Mór írta az alábbi sorokat 1873-ban a polgári Magyarország megszületésének napjára emlékezve.
„Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán – tízezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszorúzott alakok a bitófán. És mégis – dicső nap volt ez! Mert a népet ez szabadítá fel, s a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejték által áztatott föld uraivá. Bizony nagy ára volt e napnak! De a győzelem, amit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb. E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak a hamva, aki e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.”

Az a 163 évvel ezelőtti időszak a modern Európa megszületésének korszaka is volt. Olyan kor, amelyben szerte az Óvilágban recsegtek a feudalizmus épületének eresztékei. 1848 januárjától sorra lobbantak fel a polgári forradalom fáklyái az európai nagyvárosokban: Palermóban és Nápolyban, Párizsban és Bécsben, Berlinben, Prágában – és még sorolhatnánk. A legtovább azonban az a fáklya világított, amelynek lángja 1848. március tizenötödikén lobbant fel Pesten.

Miközben tudjuk, hogy az 1848-as események igazából Pesten és Budán voltak országos hírűek, Szombathelyen is jelentős események zajlottak.

A reformkori szombathelyiek 1848. március 17-én népgyűlést tartottak, ahol 16 pontban foglalták össze követeléseiket.
A szombathelyi 16 pont különlegessége, hogy a rendkívüli és nyilvános közgyűlésen közfelkiáltással elfogadott petíció több pontban megegyezett a márciusi ifjak által kinyomtatottal. Ezt is röplap formájában terjesztették, és a szombathelyiek követelése sem sokban különbözött: itt is a sajtószabadság, felelős minisztérium, a feudális viszonyok megszüntetés, az évenkénti országgyűlés szerepelt a petícióban.

Voltak azonban eltérő követelések is. Például a népnevelés megvalósítása, a telekkönyvezés bevezetése, a papi tized eltörlése, az állandó bíróság felállítása, a büntető és a polgári törvénykönyv létrehozása.
Turkovics János bíró mellett a petíció másik aláírója Horváth Boldizsár volt.
A 25 éves fiatal jogász Szombathelyen született, jogi képesítését a győri jogi akadémián szerezte. Tanulmányai elvégzése után visszatért szülővárosába, és Szombathely főjegyző lett.

1848-ban a szombathelyi választókerület képviselőjeként vett részt az országgyűlésben. A szabadságharc után hadi törvényszék elé állították, de 1850-ben amnesztiát kapott. Visszatért Szombathelyre, majd szép lassan elindult a jogi és politikai karrierje, s végül az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere lett.

1848-ben a szabadságharc elbukott. Megtorlás következett és visszarendeződés.
Kivégezték az aradi mártírokat, vad haraggal üldözték és büntették a forradalom résztvevőit. A kivívott eredményeket megszüntették, visszavonták.
A megemlékezés elején említett pinkamindszenti anyakönyv bejegyzései 1851-től ismét latin nyelvűek lettek. A magyar nyelvet megint száműzték a hivatalos iratokból! Negyed évszázad után, 1878-ban olvashatjuk ismét különlegesen gazdag és szép, számunkra mindennél kedvesebb anyanyelvünkön a patinás lapokon a bejegyzéseket.
1848 csillaga hosszan ott rejtezkedett a magyar reformkor éveiben, majd felragyogott, igazából bennünk él, máig is.
A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel kell szembenézni. A mi március tizenötödikénken a szabadságért nem idegen erőkkel kell megküzdenünk.

Az elmúlt években nem jól mentek az ország dolgai, és tavaly kiderült: Szombathelyen is nagy a baj, óriási az adósság. Világossá vált itt is mindenki számára: semmi sem mehet úgy, ahogyan eddig volt.

Nekünk a gazdasági szabadságunkért kell megküzdenünk. Ezért ma az összetartozás, a kitartás ahhoz kell, hogy legyőzzük azt a nyomasztó adósságot, amely miatt nem tudjuk magunkat szabadnak érezni.
Kiállni a nemzetért ma következetes, szívós és összetartó munkát jelent.
Számunkra a nehézséget az örökölt adósság, a sikert a talpra állás jelentheti.

A mi nemzedékünk sikere lehet azonban, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után végre új fejezetet nyithatunk Magyarország történelmében. Lezárhatunk egy átmeneti, bizonytalan és sikertelen korszakot. Új fejezetet nyithatunk, amely – reményeink szerint – egy összetartó, sikeres, öntudatos Magyarországé.
Kivételes pillanat, hogy ezt a választóvonalat ma mi magunk, szabadon és függetlenül, az új Alkotmány megalkotásával együtt hozhatjuk meg!

A híres márciusi 12 pont élén ez áll:

"Legyen béke, szabadság, egyetértés".

Készülő Alkotmányunkat is áthatja 1848 szelleme!

A J. Cikkelyben ezt olvashatjuk:

(1) Magyarország nemzeti ünnepe
a) március 15. napja, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékére,…

S a befejezés:

Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, Magyarország első egységes Alkotmányát a fentiek szerint állapítjuk meg.
[az alkotmány végére az igennel szavazó képviselők nevei felsorolva, címek, rangok, párt és egyéb megjelölések nélkül]

S az utolsó sor is idézet 1848-ból:

LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS