Az ókori város

Történeti bevezető

Savaria alapítója Claudius császár képmása érmen Szombathely római elődjét Claudius császár alapította Kr. u. 43 körül Colonia Claudia Savariensium (Savariaiak claudiusi kolóniája) néven.

A legio XV. Apollinaris kiszolgált katonáiból, családtagjaiból és a hozzájuk csatlakozott kereskedőkből, iparosokból álló település létrejötte minden bizonnyal Pannónia tartománnyá szervezésével volt összefüggésben, ezért Emona (Ljubljana-Laibach, Szlovénia) és talán Scarbantia (Sopron-Ödenburg) mellett a tartomány legkorábbi településének tarthatjuk.

Az osztatlan Pannonia térképe - kr. u. 1. SZ.A Borostyánkőút mellett létrejött város gyorsan fejlődött, ezért Pannónia 106-ban történt kettéosztását követően - de talán már korábban is - Savaria vált a tartomány civil igazgatásának és a császárkultusz központjává.

Itt ülésezett a tartománygyűlés és itt álltak az istenné vált római császárok templomai is. A Római Birodalom Kr. u. III. század végi átszervezését követően Savaria lett tartomány, Pannónia Prima székhelye. Itt székelt a helytartó, itt őrizték a tartomány kincstárát. Falai között gyakran fordultak meg a római császárok is. Savariai tartózkodásukról az antik történetírók adatai mellett az itt kiadott császári rendeletek is tanúskodnak.

További változást a kereszténység elterjedése jelentette a város életében. Savaria két szentet is adott a keresztény egyháznak: 303-ban itt halt mártírhalált Siscia (Sisak, Horvátország) püspöke Szent Quirinus, illetve városunk szülötte volt Szent Márton a későbbi tours-i püspök.

Savaria lakóinak többsége a birodalom bukását követően Itáliába költözött. Egy középkori legenda szerint a hunok elől menekülő savariaiak voltak Velence alapítói. Régészetileg bizonyítható, hogy a helyben maradt római lakosság egy része túlélte a népvándorlás viharait. Nekik köszönhető, hogy Szombathely antik neve napjainkig fennmaradt. A rómaiakat követően az avarok, majd Nagy Károly frankjai, a X. századtól pedig a honfoglaló magyarok telepedtek meg a környéken. Savaria-Szombathely Magyarország egyetlen, kétezer éve folyamatosan lakott települése.

A római város települési előzményeiről a legutóbbi időkig kevés adat állt rendelkezésünkre. Savaria alapítását közvetlenül megelőző időszakból nem ismertünk leleteket Szombathelyről, de a környék eddig kutatott kelta telepek (Velem-Szent Vid, Sé, Bucsu stb.) valószínűleg nem érhették meg a római foglalást.

Ezt a kronológiai hiányt látszik kitölteni az a Szombathely nyugati részén a múlt évben előkerült késő-kelta településrészlet, amely kutatása során nagyszámú kerámia lelet mellett egy faszerkezetes lakóház maradványait sikerült a szakembereknek feltárniuk.

A város képe

A helytartói palota rekonstrukciós rajza Savaria alapításakor még nem voltak kőbányák, téglagyárak, de hiányoztak az építőanyag szállítását lehetővé tevő kiépített utak és hidak is.
Ezért a város házait kezdetben fából, és vályogból készítették melyhez Pannonia hatalmas, egybefüggő tölgy erdejei és az itt talált jó minőségű agyag szolgáltak nyersanyagot. Fából és földből készültek a város legkorábbi védművei is. Az Kr. u. 2 század elejétől kezdve rövid idő alatt megváltozott a város képe, hiszen nem csak a középületek és templomok, hanem már a város lakóházai is kőből épültek.

A gyors és átfogó városrendezés következtében alig egy emberöltő alatt Savaria képe jelentősen átalakult. A környező hegyek forrásaitól 25 km hosszú, föld alatti boltozott vízvezetéket építettek, amely nem csak az egészséges ivóvizet adta, de a közfürdőket is ellátta.

A város teljes területét csatornázták, az utakat hatalmas bazaltkövekkel burkolták. A középületeket szobrokkal, impozáns kőfaragványokkal, mozaikokkal díszítettek, de a lakóházak többségét is falfestmények, gipsz-stukkókal díszítették.

A városfalakon kívül is jelentős épületek álltak: nyugaton és délen hatalmas szentélykörzetek helyezkedtek el. A falaktól távolabb a műhelyek és az iparosok lakóházai álltak, majd ezeken túl, a városból kivezető utak mellett terültek el a temetők.

A Kr. u. 2. század közepétől Savaria egy jellegzetes római kisváros képét mutatta. A falakkal körbevett belváros területe 25 hektár, a beépített területe hozzávetőlegesen 40-50 hektár lehetett. Lakóinak számát 6-10 ezer közé tehetjük.

Gazdaság

a. Fazekasság
Az ásatási leletek alapján ma már világosan látjuk, Savaria az alapítást követően rövidesen Nyugat-Pannónia egyik legfontosabb ipari központjává vált. A helyben található igen jó minőségű agyag fejlett fazekas ipar kialakulását eredményezte. Az itáliai minták és a helyi kelta fazekasság hagyományait felhasználó savariai kerámiaművesség termékei a tartomány távolabbi területein, pl. Carnuntumban, és Vindobonaban is előfordulnak.

A legjelentősebb műhelynegyedet Savaria nyugati külvárosában tárták fel, ahol a mindennapok háztartási cserépedények, raetiai edények másolatai, majd később mázzal bevont edények mellett apró terrakotta szobrocskákat is készítettek. A fazekas tevékenység Pannónia idegen kézre kerülése után is folytatódott, a város falai közé költöző műhelyek még a Kr. u. V. század közepéig gyártották a római hagyományon alapuló termékeiket.

b. Fémművesség
A fémből készült eszközöket és viseleti tárgyakat, csatokat, fibulákat a legkorábbi időktől kezdve nagy mennyiségben állították elő Savariában. város számos pontján kerültek elő vasmegmunkálásra, bronzöntésre utaló leletek. A helyi fémművesség legfontosabb leletegyüttese egy a Kr. u. IV. század végén működött ötvösműhely volt, amelyben termékei között ládikák, apró vödör, domborított bronzlemezből készült díszítései mellett, a drót és lemezhulladékok között keresztény jelvénnyel (christogramm) díszített ruhakapcsoló tű töredéke is előkerült.

c. Kőfaragás
Savariából napjainkig közel 400 feliratos kőemléket, domborműt és szobrot ismerünk. A kőfaragványokat helyi műhelyek készítették, a melyek itáliai mintakönyvek alapján, de helyi ízlés és határozottan körvonalazódó stílus alapján dolgoztak. Egy IV. századi kőfaragó műhelyt a közelmúltban sikerült feltárni. Az itt készült oszloplábazatok, falburkoló lapok és finomabb faragványok mellett nagy mennyiségű gyártási hulladék és egy kőfaragó kalapács (ascia) is előkerült. A legszebb szobrok, domborművek, mint pl. a hatalmas istenszobrok, az Iseum domborművei vagy Venus márvány torzója minden bizonnyal rangos itáliai műhelyek mestereinek helyben készült alkotásai lehettek. A Kr. u. IV. század végéről származó gyönyörű ókeresztény márványfelirat vándor festők és kőfaragó mesterek savariai működéséről tanúskodik.

d. Mezőgazdaság
A provinciává szervezést követően a tartomány területét felmérték (limitatio, centuriatio), és kijelölték a (leendő) települések helyét, földbirtokok határát. Savaria környékén az így kialakított birtokok jelentős részét a letelepített veteránok között osztották szét.

A veteránbirtok területe mintegy 20/30 hektár volt, amely akkora volt, hogy a veterán családtagjaival, illetve néhány rabszolgával meg tudott művelni, amely ezáltal megélhetésüket is biztosította. A birtok központja és egyben a tulajdonos lakhelye a villa rustica volt, melyet gyakran padlófűtéssel, fürdővel és festett, mozaikos helyiségekkel is elláttak. A művelhető földterület érdekében hatalmas területeken irtották ki az erdőt, vagy csapoltak le mocsarakat.

Bár a földeken elsősorban gabonaféléket termesztettek, ez azonban nem biztosította a tartomány lakosságnak és a megszálló hadsereg élelmezési szükségletét, így a késő-római időszakig Pannónia élelmiszer behozatalra szorult. A gabona mellett főként ipari haszonnövényeket, illetve takarmánynövényeket termesztettek. A fejlett római állattartás hatása a tenyésztett állatok testméretében hosszú századokon keresztül kimutatható. Bár az őslakosság már a római foglalás előtt foglalkozott szőlőtermesztéssel, a borszőlő termesztése igazolhatóan a rómaiakhoz köthető.