hadmérnök, altábornagy, államtitkár (Szombathely, 1824. január 13.-Budapest, 1900. május 28.)
Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte 1839-ben. A szabadságharc idején, Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál kitűnt vitézsége miatt Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Erődítési munkálatainak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc bukása után internálták, majd börtönbe vetették. Kiszabadulása után részt vett a dunántúli vasúthálózat kialakításában. 1865-től tagja volt az országgyűlésnek, 1867-70 között közlekedési, 1870-72 között honvédelmi államtitkár volt. Jelentős szerepet játszott a kiegyezés etáni közlekedéspolitika kialakításában. 1881-ben altábornagy lett, 1886-ban nyugalomba vonult. Ugyanettől az évtől lett a főrendiház tagja. Az MTA tagjai közé választotta. Az Egylet 1885-ben Hollán Ernő díjat alapított.
Műveiből: