Testvérvárosok

Kaufbeuren
Honlap: http://www.lappeenranta.fi

Kaufbeurent a frankóniai betelepítés folyamán Nagy Károly uralkodása alatt alapították. A kis település a Welfek (német hercegi nemzetség), de mindenekelőtt a Stauferek (sváb hercegi nemzetség) ideje alatt virágzott fel és kapta meg a szabad birodalmi város címet. I. Rudolf király 1286-ban nagyvonalú kiváltságokat biztosított, ami a város XV. századi fellendülését megindította. Ebben a században, melyben Kaufbeuren nagyszerű gazdasági és kulturális virágkorát élte, építették ki a polgárok a városfalat , a lőtornyokat és a tekintélyt követelő Szent Márton plébániatemplomot . Ugyanebben az időszakban épült a későgótikus építészet gyöngyszemeként a Szent Blasius templom. A 30 éves háborúban a váltakozó hadiszerencse alatt sokat szenvedett a város. A háború előtti 3.500 lakosból 800-an maradtak. Csak nagyon lassan tért magához Kaufbeuren. 1741-től 1744-ig Crescentia Höß irányította a ferences rendi női kolostort. Már életében szentnek tartották és halála után sokan zarándokoltak Kaufbeurenbe.

1802-ben került Kaufbeuren bajor uralom alá. Lassan javult a város gazdasági helyzete. 1839-ben kezdte meg működését az Allgäu első gépi malma, valamint pamutfonó és szövőműhelye. 1847-ben csatolták a vasúti hálózathoz. A II. világháború után a valamikori lőszergyár helyén Kaufbeuren közelében telepedtek le a Szudétavidék Gablonz városából elűzöttek. Itt építették fel világhírű ékszer- és üvegiparukat. Az utóbbi évtizedekben megduplázódott Kaufbeuren lakossága, Neugablonz egy teljesen új városrészt alkot 13.000 lakossal. Ma Kaufbeuren a Bajorországhoz tartozó sváb közigazgatási terület harmadik legnagyobb városa.

Ferrara
Honlap: http://www.comune.ferrara.it

Ferrara művészi városok gazdag hálózatának közepén helyezkedik el, amelyeket a "Pó völgy fővárosainak" nevezhetünk.

Ferrara meghitten kötődik folyójához a Póhoz, amely évszázadokon keresztül alakította a város arculatát: a rendkívüli módon érintetlen állapotban kanyargó középkori sikátorok elrendezésével, Sao Paolo modern turistakikötőjével, valamint az azt körülvevő és a tengerig nyúló csatornák hálózatával.

Ferrarát ma is 9 km-nyi vöröstéglás városfal veszi körül, fáktól övezett sétányokkal, az egyik leghatásosabb fennmaradt régi védelmi rendszert alkotva, ahol a látogató megismerheti a 15. és 16. századokban kitalált védelmi technikákat: történelmi átjárókat, bástyákat, tornyokat, lőréseket és ablakmélyedéseket. A városba érkezők számára több irányból is a városfal jelenti az első találkozási pontot: vörös függöny a fákkal övezett sáncok erős zöldje mögött. A töltések tetejéről élvezhetjük egyik irányban a Póig nyújtózkodó vidéki tájat, a másikban pedig a harangtornyok, kolostorok, paloták, valamint az Estense kastély tornyainak panorámáját, amelyek egy a művészetekben, történelemben és kultúrában gazdag várost jeleznek.

Az északi falon található régi "Angyalok" kapuján át az 'Addizione Erculea' széles utcáira juthatunk. Ez egy félelmetes építészeti és várostervezési vállalkozás, amelyet Ercole I. d'Este herceg valósított meg, aki Ferrarát a reneszánsz első modern városává tette, s aminek eredményeképpen a várost a Pó Delta Parkkal együtt az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította.

Amikor Ferrara város szépségeiről beszélünk, nem szabad elfeledkezni a megőrzés tökéletes állapotáról, a folyamatos restaurációs munkáról, a csodálatos városfaltól a számos palotáig, amelyekbe újból életet leheltek, és amelyek ma Olaszország egyik legtekintélyesebb és régi egyeteme, a ferrarai egyetem élénk akadémiai tevékenysége kulturális és kutatóközpontjainak székhelyei.

A mai Ferrara látogatóinak a legszebb arcát mutatja, amely gazdag történelme és egy az emberi dimenzióra is nagy hangsúlyt fektető modern kulturálisan élénk város jellemzői összeillesztésének eredménye. A város életritmusát úgy tűnik, hogy a lakosság kedvenc közlekedési eszköze, a kerékpárok százainak csendes elhaladása diktálja, ami a számos szabad térrel, parkkal és történelmi kerttel hozzájárul ahhoz, hogy Ferrarát a kellemes séták és kirándulások ideális városának tekinthessék.

A turisták választhatnak múzeumlátogatást, színházi estét, hosszú sétát a középkori városrész csendes utcáin, vagy a reneszánsz tágas parkjaiban és kertjeiben, vagy egy világhírű kiállítást, esetleg a kulturális, folklór vagy sportesemények százainak egyikét.

Számos vásár és előadás szórakoztatja a lakosokat és a látogatókat, a - legendás színekkel és ízekkel csalogató - híres Palio lovasversenyeitől, a koncert- és operaszezonon, a város régi kultúrájából származó művészeti alkotások kiállításain át, az újonnan kialakult rendezvényekig, amelyek már nagy népszerűségnek örvendenek, mint pl. a Ferrarai Utcai Zenész Fesztivál.

Lappeenranta
Honlap: http://www.lappeenranta.fi

Lappeenrantát 1649-ben alapították Krisztina királynő utasítására. A város mindig élénk kereskedelmet folytatott. A svéd és orosz kormányzási időszakban egyaránt garnizon volt és ma is az. A határ mindkét oldalán felváltva fejlődött két kultúrkör között. A Saimaa csatorna átadása a XIX. sz. 50-es éveiben új lehetőségeket nyitott az ipar és az üzleti élet számára. Lappee és Lauritsala községek beolvasztásával századunk 60-as éveiben megnőtt a város területe és lélekszáma. Lappeenranta ma egy élettel teli, szép város 55.000 lakossal. Az erőd területe a város elsőszámú turistacélpontja.

Az erőd XVIII. sz-ban épült falai óvják Finnország legrégebbi ortodox templomát, képtárakat és a Lovassági Múzeumot a város legrégebbi épületében. Ott vannak lakások és kézműves műhelyek is, valamint itt található a Finn Televízió regionális irodája. A városban érezhető a Saimaa tó közelsége. A tavon élénk közlekedés folyik. A turizmus számára is biztosít lehetőségeket. A városlakók szabadidejüket a tavon és a tó mellett töltik el. Lappeenranta barátságos hangulata a piactéren is érzékelhető. Vidéki árusok kínálják pirogjaikat, amelyeket finnül "lepuska"-nak, "sultsina"-nak és "tsupukka"-nak neveznek. Történeteket mesélnek és ismerősökkel találkoznak. A kávézókban a piac specialitásait "vety" és "atomi" húsos pirogot fogyasztanak.

A tölgyek városában elegánsan építkeznek. Csinos és zöld elővárosok emeletes és családi házakkal veszik körül a városközpontot. A régi épületeket gondosan megóvják. A belvárosban megőrzik az idilli faházakat. Tykki városrészt rekonstruálják. Lappeenranta aktív iparváros. Nagy fanemesítő gyárak sok családnak biztosítanak megélhetést. Parteknél mészkövet bányásznak. Jelentős számú női munkaerőt foglalkoztat a Chymos, a Hartwall és a Pola.

Kolding
Honlap: http://www.kolding.dk

Kolding és jelképe a Koldinghus több mint 700 éve játszik jelentős szerepet Dánia történelmében: Mint déli védőbástya a német államok ellen, mint királyi vár és mint a helyi közigazgatás székhelye. Az 1200-as évek közepe táján jelölték ki a Dán Királyság és a Schleswigi Hercegség határát a Kolding-fjord, a Koldingĺ (ĺ= folyó) és a Kongeĺ vonalán. E határnál volt Kolding kereskedővárosa, azon a helyen, ahol a Dánia és Németország közti forgalom keresztezte a KoldingÍ-t. Erik Glipping király alapította 1268-ban az első Koldinghus-t, a birodalom déli védőbástyájának szánva azt, elsősorban a schleswigi hercegek ellen, akik évszázadokon keresztül ellenségesen viseltettek a dán királyokkal szemben. Fekvése következtében a Koldinghus az ország egyik legnagyobb és legfontosabb erődítménye lett. S a vár körül nőtt a város, amely 1320 körül kapta meg a városi jogokat.

Ma már semmi nyoma a legrégebbi Koldinghus-nak. A jelenlegi erődítmény legrégebbi részeit az 1440-es évekre datálják s az azt követő 150 évben többször átépítették és kibővítették és királyi székhely lett. Dánia egyik legjelentősebb királya, IV. Keresztély, gyermek- és ifjúkora során - 1583 és 1593 között - többször is tartózkodott a kastélyban. Uralkodása során aztán átépíttette az Óriástorony megépítésével kialakította jellegzetes arculatát. A középkor és a reneszánsz dán uralkodói állandóan úton voltak az országban, de az önkényuralom bevezetésével 1660-tól Koppenhágába helyezték át székhelyüket. Csak ritkán jöttek Jütlandra, s bár a Koldinghus-t fenntartották, mint Jütland utolsó királyi várát, az lassan mégis hanyatlásnak indult. A katasztrófa 1808. március 29-ről 30-ra virradó éjszaka következett be.

Hatalmas tűz ütött ki a Koldinghus-ban és 3 nap alatt romhalmazzá változtatta azt. A tűz spanyol katonák beszállásolása idején keletkezett, akiket Napóleon császár küldött kettős céllal. Egyrészt kényszeríteni akarta a tétovázó Dániát, hogy maradjon meg az Anglia elleni törékeny szövetségben, másrészt segítséget kívánt nyújtani Dániának egy Svédország elleni hadjáratban, Skĺne, Blekinge és Halland visszaszerzéséhez. A hadjáratra sohasem került sor, de a spanyol katonák örök emlékül hagyták a hamutól fekete, kiégett Koldinghus-t. Miközben a kastély lassan rommá vált, a város alatta egyre nőtt. 1801-ben 1672 lakosa volt, nem sok a mai 61.000-hez viszonyítva, elég ahhoz, hogy Kolding Dél-Jütland egyik jelentős városa legyen. Miközben a város tovább virágzott, a várat meghagyták romnak, mely inspirálta többek között H. C. Andersent, aki meleg szavakkal bíztatott a rom megőrzésére.

Röviddel a századforduló előtt kezdődött el a vár újjáépítése, amely mintegy 100 évet vett igénybe és 1989-ben fejeződött be a maga nemében egyedülálló déli szárny felavatásával, amely egészen különleges építészeti megoldásával egész Európa építészei és a történelem iránt érdeklődők számára. Az imponáló középkori erődítmény ezáltal Dánia egyik legelőkelőbb történelmi látványossága lett. A régi falakon kívül azonban megváltozott a város. Kolding ma egyike az ország leggyorsabb ütemben fejlődő vidékeinek, ahol a munkahelyek száma évente 600-800-zal növekszik. Ez egy ekkora városban meglehetősen magas arány. Köszönhetően a kedvező fekvésnek szép természeti környezetben, közel a nagy szállítási útvonalakhoz, melyek ma is ugyanolyan fontosak, mint a középkorban voltak, a város nagyon vonzó lett a hazai és külföldi vállalatok számára. Kolding ma az ország egyik csomópontja a rozsdamentes acél, a szállítás/elosztás, a nagykereskedelem és a csomagolóanyag-ipar viszonylatában.

A dinamikát nem csak a munkaerőpiac statisztikái mutatják. Tükröződik a sok építkezésben és a közlekedés szabályozására ill. városfelújításra irányuló átfogó projektekben. Kolding városmagja jelenleg az egyik legélénkebb és építészetileg legegységesebb Dániában. A kulturális élet területén is nagy ambíciókkal bír Kolding. Létrehozták a kultúrtörténeti múzeumot a Koldinghus-ban, felépült a Trapholt Kunstmuseum egyedülálló fekvésével magasan a fjord fölött és a Kolding Színház a régió színházi és zenei élete számára.