A modern város

Navigáció: Főoldal / Visitsavaria / Várostörténet / A Modern Város

A modern város elé

"A modern város eszménye messze túlhaladja a közönséges város fogalomkörét. De azért a modern város fogalma nem fantom, melyet izzadva, fáradva, hasztalan kerget a jámbor halandó.
A modern város megalkotásához nem kell teremtő zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezőknek együttműködő akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon."
(Éhen Gyula)

Vasútállomás

A modern város fejlődésének első zászlóvivője a vasút volt. Sok jeles férfiú fáradozott azért, hogy Szombathelyt ne kerülhessék el a sínek: Horváth Boldizsár és Széll Kálmán miniszterként, Hollán Ernő pedig vasútépítőként segítette a város stratégiai terveit. A nyomvonalak meghúzásában azonban inkább a gazdasági érdekek diktáltak - és Szombathely "szabad jelzést kapott":

1865-ben kiépült a Sopron - Szombathely - Nagykanizsa vonal, és a szombathelyi állomásra hamarosan befutott az első fellobogózott szerelvény. Ettől kezdve a város amerikai gyorsasággal kezdett fejlődni - írják a régi krónikák. 1872-ben átadták a Szombathely - Szentgotthárd - Gyanafalva vonalat is, és Szombathely alig egy évtized alatt vasúti csomópont lett. A 20. század elején már 9 irányba futnak innen a vonatok, naponta 84 szerelvény érkezik és indul tovább a szombathelyi állomásról.

Szombathely mai vasúti állomása a 20. századdal egyidős: 1900 óta szolgálja a szombathelyi utazóközönséget. A monumentális épületet Posel Gusztáv tervei szerint emelték, az akkoriban divatos szecessziós-eklektikus nagyvárosi pályaudvarok mintájára. A vasút megjelenésével és a kereskedelem fellendülésével a város ipari fejlődése is megindult. Több jó hírű üzem telepedett meg a városban: a Pohl Gépgyár, a Magyar Motor- és Gépgyár, a MÁV műhely és a Szombathelyi Bőrgyár.

Állandó színház Szombathelyen

"Állandó színháza van Vasvármegyének! A Hauszmann Alajos tervei szerint készült teátrum a városházával közös fedél alatt nyert elhelyezést. A tetszetős kivitelű színházépület ünnepélyes megnyitására 1880. augusztus 19-én kerül sor. Közreműködik a városi Dalosegyesület. Az ünnepi díszelőadáson fellép Márkus Emília, a Nemzeti Színház tagja, városunk jeles szülötte. Műsoron Csiky Gergely: Proletárok c. színműve - Beődy Gábor színigazgató rendezésében. "

Tudományos szenzáció Szombathelyen

"Tudományos szenzáció Szombathelyen! 1880. augusztus 26-án, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXI. nagygyűlésén Kuncz Adolf, a szombathelyi gimnázium tudós tanára Edelmann Sebő és a herényi Gothard Jenő segítségével nagy nyilvánosság előtt megismétli a Foucault-féle ingakísérletet. Soha nem látott bizonyosság a szombathelyi Székesegyházban: a magyar természettudomány csillagai a kupola alatt. A kísérlet közben bemutattatik az első vezetékes telefonbeszélgetés: Herény és a Premontrei Gimnázium között. A tudomány látható és hallható csodái Szombathelyen!"

Villamos vasút

A szombathelyi villamost az 1895-ben megalakult Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság indította útjára. Az üzemeltetéshez szükséges áramot az ikervári vízerőmű biztosította, az első szerelvény indulását 1897 június 4-én jelezte a csengő.

A szombathelyiek hamar megkedvelték a favázas zöld kocsikat, később a sárga szerelvényeket. Olcsó volt és lassú, hiszen az alig három kilométeres pályának tucatnyi megállója volt. Ha az igazi villamossal már nem is, képzeletben újra végigzötyöghetünk a század eleji városon. Ha kinézünk a kocsiablakon, szinte minden megállóhelyen van látnivaló. Ha nem ülünk fel a villamosra, menjünk a trafikhoz és vegyünk néhányat a helyi lapokból.

Bombázásról

1945. március 4. vasárnap. A város krónikájának talán legszomorúbb napja. Az angol bombázók négy hullámban támadták a vasútállomást, a repülőteret, de végigbombázták az egész várost.

Körülbelül 300 ember vesztette aznap életét, a város épületeinek 70%-a szenvedett károkat, 312 ház megsemmisült, 1200 lakhatatlanná vált. A háború végére már csak minden ötödik szombathelyi családnak maradt lakása, a légitámadások után megmaradt javakat a szovjet hadsereg vette magához.

Újjáépítés

A március végén megkezdett romeltakarításban civilek is részt vettek - ki önként, ki kényszerből. Április elején megalakult az ideiglenes rendőrség és megnyílt a tífuszkórház. Néhány héten belül lett újra ivóvíz és áramszolgáltatás, megindult a vasúti forgalom és a postaszolgálat. De megkezdődött az újjáépítés a politika terén is. Az üzemeket államosították, a városkörnyéki falvakat Szombathelyhez csatolták, a "nyugati végek néhai királykisasszonyára" pedig a közeli határsáv zárta rá a kaput.

Politikai újjáépítés

1945. április 9-én alakult meg a Nemzeti Bizottság szombathelyi szervezete. A november 4-i választási eredmények azonban nem váltották be a kormányzati reményeket: a szombathelyiek 53%-a ugyanis a kisgazdákat, 36%-a a szociáldemokratákat támogatta, és csak 9%-uk szavazott bizalmat a kommunistáknak. Le is váltották az addigi főispánt, átrendezték a hivatali apparátust, a városban pedig kommunista nagygyűléseket szerveztek. A Vas megyei születésű Mindszenty József esztergomi érsek hitelesen jellemezte a kort, amely után közel 4 évtizedes diktatúra következett.

1956

1956 októbere Szombathelyen is felforgatta a várost. A helyi rádió folyamatosan tudósította a lakosságot az utcai eseményekről és a megfogalmazott törekvésekről.

Rendteremtés

Az 1956-os forradalomnak voltak halálos áldozatai Szombathelyen is, több mint félezer embert vontak felelősségre, 156-ot börtönbüntetésre ítéltek, félszázat pedig a Szovjetunióba deportáltak.

Újra a fejlődés útján

A '60-as és '70-es években csendes építkezés zajlott Szombathelyen: a várost övező területeken monumentális lakótelepek és nagy közösségi intézmények épültek, a tömegközlekedés korszerűsítésével felszámolták a villamost, a közhangulat javítása érdekében pedig grandiózus fesztiválokat (pl. Savaria Karnevál) és nagyszabású sportrendezvényeket (pl. Savaria táncverseny) szerveztek. A város lakossága a háború utánihoz képest megduplázódott, és Szombathely a 20. század végére újra a térség legnagyobb kereskedelmi és kulturális központja lett.