Egy ideje, a sok-sok munkám miatt, nem igazán volt időm “blogolni”. Amennyiben véletlenül valaki olvasta az írásaimat, illetve (tudatos az ismétlés) valaki véletlenül hiányolta azokat: elnézést kérek tőle…

In medias res: vágjunk a dolgok közepébe! A címben szereplő három betű, bár bizonyára mindenkit erre emlékeztet, nem a ruhák méretére, nagyságára vonatkozik. Annak ellenére, hogy kis hazánk polgárainak (állítólag) jelentős része e csoportba tartozik. Ezért olvashatunk is mindenütt elegendő ilyen-olyan csodaszert, fogyókúrás receptet. Ez engem kifejezetten bosszant! Miért? Mert hiába keresgélek hízókúrára bármit, nem találok. Az én testsúlyom méltó (és legtalálóbb) kifejezője, ha már betűkkel jellemzünk, az S, ugyanis rettenetesen sovány vagyok. Egyik eset sem szerencsés: sem a kevés, sem a sok…

Ahogy az sem, hogy eltúlzott dolgaink pesszimistává tesznek bennünket. Ráadásul eszünk, ha vidámak vagyunk, zabálunk, ha szomorúak. A fanyalgás helyett örülnünk kellene. Példának okáért itt van a színház: a MIÉNK, a Weöres Sándorról elnevezett. Végre nekünk is van! Túl a sikeres bemutatókon! Hogy’ is írtam az előbb? Fanyalgás? Igen, többen fanyalognak! Minek ez nekünk… Talán gondolkodni kellene, s megérteni, amit már e blogban is leírtam egyszer: ha nincs színház, akkor szellemi szegények leszünk! Majdnem azt írtam: szellemi koldusok; aztán mást gondoltam, mert a szellemi koldus legalább igényli a kultúrát!

Eltúlzott dolgainkat említettem. Ami olyan XXL, de az is lehet: XXXL, esetleg több… E betűkről jut eszembe: egy ideje ilyen betűkkel hirdetik magukat, csábítóan, a különböző energiaitalok. Nagyok és erősek: sok bennük a koffein. Frissít? Üdít? Szívet dobogtat? Vadul? Azután jön a mérhetetlen fáradtság? Kimerültség? Sorolhatnám a kérdéseket tovább. A válasz mindegyikre: igen! Egyre több helyütt kapható: iskolai - és nem iskolai - büfében, s mindenütt a boltokban. Amikor a kábítószer terjedése elmondhatatlan, amikor a fogyasztása élő probléma, miért tetézzük legális hülyeségeinket?! (Már bocsánat, de ez méltó hozzá…)

Még decemberben fényképeztem az alábbi óriásplakátot:

Jó, jó, tudom, messze van már a MIKULÁS, s a karácsony is elmúlt… S azt is tudom, mi a plakát célja, s milyen tartalmat hordoz valójában. Mindenki ismeri az örkényi mondást /írást/ a groteszkről. Tegyük szét a lábunkat, s tekintsünk ki közöttük: a világ a feje tetejére áll. Ezzel a szemlélettel, groteszk módon, nekem az jutott eszembe: - Legyél jó kisfiú, igyál elegendő kávét! Az sem baj, ha nem tudsz aludni… Igyál, csak igyál! A MIKULÁS (jutalmul) hoz neked ajándékot… XXL!

Hasítsunk jó nagyot, az anyagi haszonból! Minden tekintetben. Nem baj, ha remegő fiatalokat látunk, mert sok az XXL? Mindenben! Egy kis nyugalom kellene már! Megértés, s összefogás a jóért, a jóra. Értünk: egyszerű emberekért: az önkormányzatokban, az ország gyűlésében/!/, elvégre mi küldtük oda őket.

S meg kellene tanulnunk örülni, azt is XXL, például annak, hogy van színházunk! Hogy remek színházunk van!