Ritkaság, ám vasárnap akadt egy kevés időm, s gondoltam, pihenésképpen körülnézek egy kicsit a Forma 1 világában. Az egymással folyamatosan incselkedő, némelykor idétlenkedő, riporterek ezen a napon is ápolták édes anyanyelvünket.

A versenyzők gyakran leszélesültek! Nem tévedés, a riporterek riportere azt szerette volna közölni velünk, hogy az autóval /az ideálisnál/ nagyobb ívben kanyarodtak. Az autó, amikor fogy az üzemanyag könnyű, teletankkal természetesen nehéz. Amikor fogy a benzin/?/, abban az esetben /most tessék figyelni/!/ az autó bizony lekönnyül! Laci és Gyula két, igazán remekbe szabott igekötős szerkezete bizonyára felkelti a szakemberek érdeklődését. S ne feledjük, amikor egy-egy autós előbbre jár, akkor nem elhúz, nem gyorsul, hanem elnyúlik. Szívem szerint folytattam volna a klasszikus példával, Tóth Árpádtól kölcsönözve a gondolatot: …elnyúlok hanyatt, a fűbe fekve” , ám visszafogtam magam, mert azt mégsem mondhattam, hogy a homokba fekve, hiszen a sivatagban volt a verseny.

A reklámok, óh, meg OH,  azok a reklámok! Vidítóak, felemelőek, csodálatosak… Csupán az a baj velük, hogy kitalálójuk nem tűnődik el egy-egy szó jelentésén. A fő kedvenc a terhesvitamin. Rendszeresen élcelődünk rajta… Tudom, nem jelzős ez a szerkezet, de így is, úgy is nevetésre, tréfára ingerel. Már a vitaminok is? …és nem védekeznek! Vajon melyik tablettától esett teherbe? Miféle gyógyszer születik kettejük nászából? Talán valamelyik mozgásszervi betegség csodaszerét ajánlanám. A reuma is gyógyul/hat/ elegendő mozgás esetén. A szexről már nem is beszélve… Íme a tökéletes gyógyszer!

A koszmester sem kutyus. Tisztítószerként bizonyára remek, de a neve! Ezzel a megnevezéssel ugyanis a kosz mestere, a főkoszoló, a főkoszos, a koszok kosza! Holott éppen ellenkező a cél: koszpusztítónak szánták, ez a feladata…

A minap a következő feliratot pillantottam meg egy áruházban: UJJ ÁRU ÉRKEZETT! Láttam már így is: ÚJJ, sőt: Új ÁRÚ, ha már egyszer hosszú az Ú…

Illyés Gyula Koszorú című verse is eszembe jut, hiszen minden dicsőség, melyet a költő elérhet, az a nyelv, a fölnevelő édesanya érdeme…